2011. október 30., vasárnap

este

Sosem fogom elfelejteni, amikor ott ültem a sötétben a kanapén, könnyes szemekkel a nyitott ablakon át kibámulva a teliholdra. Azon töprengtem, hogy teljes szívből szeretsz e. Remegett mindenem a hidegtől, de nem akartam becsukni az ablakot. Fázni akartam és remegni, mert egész végig csak belülről remegtem. Azt akartam, hogy minden fájdalom kijöjjön belőlem most ezzel a külső remegéssel. Csak percekig volt ez így, azután lesétáltam az ajtóhoz és kimentem a teraszra. Csak egy poló volt rajtam és papucs. Odakinn jéghideg volt. A leheletem látszódott a levegőben. Annyira szörnyen éreztem magam. Azt mondják a jelenben kell élni, de a múltban olyan érzések vannak, amiket nem vagyok képes most még otthagyni, vagy átalakítani.
Megfordultam a teraszon. Hirtelen láttam, hogy valami hatalmas fehér teremtmény áll odalenn az udvaron. Még csak észre sem vett csak szaglászott a földön. Olyan volt akár egy fehér farkas. A könnyek már ráfagytak ajkaimra, de képes voltam abban a pillanatban mosolyogni, mert minden rossz érzés eltűnt belőlem, amikor az a fehér teremtmény rám szegezte szemeit. Percekig bámultuk egymást, azután eltűnt a ház mögött. Egy ideig csak bámultam azt a pontot, ahol eltűnt, majd utána futottam egészen az utcáig. Ott álltam és csak néztem azt a gyönyörű távolodó, fehér bundás teremtményt, aki képes volt megállítani a könnyeimet és elfeledtetni a fájdalmaimat. Nem tudom mi lett volna velem azon az estén anélkül a lény nélkül.

2011. október 3., hétfő

Tudnod kell~

Tanulj a múltból.
Élj a jelenben.
Higgy a jövőben.

Nem kell semmit tenned, csupán ennyit.
Ha ezt betartod a dolgok jobbá válnak.