Ha valaha kiszeretnék magamból, Te lennél az első, akiért futnék. Aki ellepné szívem sötét üregeit. Áthatolnál minden masszív védelmemen, ami távol tart a külvilág mocskától. Nem vagy tudatában Önmagadnak, ezért részemmé válnál, ahogyan még senki, és én pont ezért arcodat viselném, annyira eltelnék veled. Láthatnád, amit senki ezen a világon. Ha nem lennék annyira kényes, öntörvényű teremtmény, hogy a magam útját járjam, bevonnálak világomba mindenestül. Minden a tiéd lenne, mert szelíddé válnék gyengéd érintésedtől. Öledbe kényelmesednék és összegömbölyödve dorombolnék neked. Te lennél az első...
