az isten mögötti isten

 Te vagy az egyetlen. Tudjuk...  Más nem is lesz, mert már elhagyott minden erőm szeretni. Te lehetsz a gyilkosom, csak neked lesz jogod a véremhez. Alkothatsz vele olyat, amit a kedvenc festőid, Rubens vagy Monet sem mertek, vagy írhatsz vele Hamlet-féle drámákat és olthatod szomjad vele. Majdnem mindegy melyikünk vérzik el, együtt halunk...
 És Tudom, hogy kölcsönös ez a mélység, együtt zuhanunk. Felemelkedés ez mások szemében, olyan nagy áhítattal lesik mozdulataink. Legszívesebben elátkoznának, mert annyi minden jutott kettőnknek abból a két világból. De sose nézz szemükbe, ne higgy nekik, mert mind csak létezni vágynak mennyünkben.

amiről azt hittük, nem történik meg

Szemeidben lassan kialszanak a fények. Nem látok többé bennük csalogatót. Mit tehetnék egy ilyen üresnek tetsző napon, mikor a kiábrándultság fojtogat? Bárcsak több lehetnél, még több, mint voltál, de érzem a hanyatlásod. Látom, ahogyan holdad kialszik az égbolton, s más pályákra tér, nem köröz többé bolygóm körül. Vajon mi fog elpusztulni, ha te már nem leszel itt? Mi lesz az, amire végleg sötétség borul? De még kíváncsibb vagyok rá, hogy ki jön helyetted?

felejts el

Eltűnhetsz, megszakíthatod a kapcsolatot, de ott leszek elméd színpadán. Az agyadban lévő több milliárd idegsejtjében futok. Olyan információ halmazként, amit nem tudsz tetten érni, így könnyen a tudatalattidban landolok. Még most is azon tűnődhetsz, ki vagyok én, hogy ilyen mélyre merülhettem? A válasz nem lesz ott egyik kedvenc könyvedben sem. Jobb ha feladod, még senki nem fejette meg a keresztrejtvényt. Egyet azonban tudok, hogy én már rég nem akarok ott lenni.