Az ég.

Amikor az emberek felnézek az égre megállapításokat tesznek az időjárásról, vagy közlik a helyzetét.
Esni fog. 
Süt a nap.
Milyen szép kék az ég.
Ott száll egy repülő.
Mintha én volnék az egyetlen, aki amikor felnéz az égre egyszerre önti el mély bánat és felemelő jókedv. Nem tudom eldönteni mit érezzek. Minden alkalommal, amikor  felnézek rá, emlékeztet valamire. De fogalmam sincs mire. Csak bámulom hosszasan és szemeim visszatükrözik őt, mintha bennem élt volna csak oda föl szökött. Miért vagy oda fenn, olyan távol tőlem? Úgy vágyakozom utánad. Oda akarok menni, tudni akarom miért érzek így. Miért fut végig minden porcikámban egyszerre a boldogság és a fájdalom vegyes érzése? Úgy döntöttem, amíg meg nem találom a választ többé nem nézek fel rá. Egy ideig ment is. Mindig csak előre néztem, s bár kétség kívül láttam az eget, szándékosan sosem néztem fel rá. De alig telt el pár nap és szemeim újra felkalandoztak rá. Méghozzá az esti égre. A szobám ablakából lestem ki rá és kinyújtottam felé kezem, majd összeszorítottam, mintha egy szeletnyit megtudtam volna belőle ragadni. Elmosolyodtam, majd sírni kezdtem, hisz a fájdalmam és a boldogságom tartottam a kezemben.
Később már fényképezőgépet ragadtam és minden egyes gyönyörű felhőt megörökítettem, amit csak az ég kreált. De végül az összeset töröltem. Nem akartam, hogy bárki is lássa a szépségét. Nem akartam, hogy lássák a láthatatlan, nem akartam, hogy megértsék a megérthetetlent. Ők úgysem fogják tudni, mit jelent számomra az a fenti kékség. Hisz tudom, ők csak azt mondták volna: ez gyönyörű. De ez nem gyönyörű volt. Ez egészen más volt. Ez egy emlék volt, egy távoli emlék. Egy megfoghatatlan érzés. Egy olyan valami, ami hozzám tartozik és csak rám hat.

Tekintetetek oda égett, rám néztek s én vissza nézek rátok. Ti tudjátok, mi a nevem, s bennem egy álmot láttok, de kékség fedi arcotok, nem tudom nevetek, s bennetek egy emléket látok, ami boldogságot és fájdalmat egyaránt hordoz.

Egy angyal bűne.

Az lettél, ami lenned kellett. Angyal, soha nem volt kérdés a neved,

Bűn ellen teremtettek, de vétkesek voltak kik  felneveltek.
Soha nem tanították meg, a változás e földön temet.

Szóval a változás jött, felemelt majd eltaposott. 

Mielőtt ellene lépnél ő lesz a gyilkosod,

És te siratod, azt ami nem lehettél,

Egy bűntelen angyal, a mennyek tiszta légkörén,
Mert tudod már ki vagy, s ez a tudat változott,
S még senki nem érti miért hívnak úgy: kárhozott.

Csak eltűnsz és azt mondod: te soha nem voltál az övé,

Mert eltörölted a sorsod, a te bizniszed már nem istené,

Amikor ezt a döntést hozod, te vagy a változás,

Nem tudtad mit tettél, hát most lásd:

Ez a hely megváltozott, amikor kiléptél belőle.
Nem maradt más, csak füst és por emléke,

Átkozottak lettek az álmok,

A törött üvegeken járnak,

A te döntésed vezetett ide.

Nincs bocsánat, bűnös lettél.

Ha elszöknél akkor is üldözni fog,

az átok, ami majd hamarosan rád ront,

Ne félj, ez nem fog fájni annyira,

mint mikor te lettél e föld "bukott angyala".

Rád bízták a bűnösök, hogy teremts bűntelenséget,

De féltél, hogy nem nyerhetsz bűnmentességet,

ki ezért a bűnös, ők vagy te?
Ha mindenki az, akkor ez a válasz voltál te.

Mert elmentél, elfutottál,

mintha nem láttad volna a börtönt,

ami azok után jött, hogy ott hagytad a földön,

a bűnt, amit magad után szortál,

azzal, hogy nem hittél abban, ami mindig is voltál,
Bűnös vagy Lucifer,
de ez a bűn tiszta,
még is azt mondták a mennybe már nem mehetsz vissza.

Varjú

Mintha sosem telt volna el az a nyár. A lány csak úgy vidáman lépegetett a tengerpart melletti úton. Olyan vidám volt. Talán nem vette észre azt a varjút. Azt a bús, szomorú fekete varjút, ami őt nézte. Mi kötheti össze ezt a két élőlényt? Hisz az ég és a föld birodalma olyan távol van egymástól. S most, hogy a lány észrevette a varjút már látszódott rajta, mosolya csak egy álca. Szemeiben visszafojtott könnyek gyűlnek. Megáll és a varjúra kiállt.

-          Szállj! Olyan messze amilyen messze csak bírsz! Azokkal a szárnyakkal elszállhatsz és odaföntről beláthatod a világot. Keresd meg a legszebb helyet és sose hiányozzon ez a hely. Ez a hely, ahol mindenki elveszti az életét.