Mostanában azon tűnődöm, hogy mennyit kéne sétálnom ahhoz, hogy a tengerhez érjek. Barcelona partjai végtelen messzinek tűnnek innen, ahol ábrándozok. Talán csak be kéne csuknom a szemeim és erősebben képzelnem, mint szoktam? Hamarabb odaérnék, hogy elkapjam a naplementét. Hamarabb azok közt a színek közt találnám magam, amiket a vágyott város fest. Ki ismeri eléggé ezt a világot, hogy azt mondja lehetetlen így utazni? Soha senki nem bizonyított még a szavaival, hogy ez ne lehetne így, én pedig túl szentimentális vagyok.Amikor máshol vagyok, kicsit otthon maradok, és kicsit mindig máshol járok, mikor még csak haza sem értem.
