Ott voltak ők, akik sosem akarták a békét.
Soha nem is akartam látni a végét,
Folyton azt éreztették velem, hogy nem számít semmi.
Szóval a semmin kívül nem volt mit tenni,
Fel mentem egy magas hegyre és kiüvöltöttem a fájdalmam.
Az összes kimondott ígéretünk már tárgytalan,
Magányos vagyok, akár a varjú, mely a kis város felett száll.
Ott nőttem fel, de már nem kötődöm hozzá.
Régen azt az elvet vallottam,
amit egyszer a gondolataimban hallottam:
Aki nincs otthon ott, ahol van, az szívében a hontalan,
Szóval sehol nem fog otthonra lelni,
Az elszálló idő pedig nem fog ezért felelni,
Maradok az, akivé egyszer váltam,
Az a bűnös lélek, aki még is ártatlan.
Soha nem is akartam látni a végét,
Folyton azt éreztették velem, hogy nem számít semmi.
Szóval a semmin kívül nem volt mit tenni,
Fel mentem egy magas hegyre és kiüvöltöttem a fájdalmam.
Az összes kimondott ígéretünk már tárgytalan,
Magányos vagyok, akár a varjú, mely a kis város felett száll.
Ott nőttem fel, de már nem kötődöm hozzá.
Régen azt az elvet vallottam,
amit egyszer a gondolataimban hallottam:
Aki nincs otthon ott, ahol van, az szívében a hontalan,
Szóval sehol nem fog otthonra lelni,
Az elszálló idő pedig nem fog ezért felelni,
Maradok az, akivé egyszer váltam,
Az a bűnös lélek, aki még is ártatlan.
