felkelni egy újabb álomban

Próbálok összeszedett lenni, de ez egy rendetlen környezet. Mostanában minden a jelenről szól, így vissza nézni sincs időm ki voltam. Annyit tudok, hogy itt van bennem minden egyszerre és próbálok rendezettnek tűnni. Megint felöltözök és útnak indulok, idegen nyelveken gondolkodom és észre se veszem. Annyi országban jártam már, hogy nincs egy kifejezett otthonom. Teljesen kiégtem, vagy épp most születek újjá? Költői a kérdés, ahogy maga a létem is csak egy impulzus. Jövök és megyek, de nem igazán mondanám, hogy ez az eleje és a vége a történetemnek. Azonban csak az ezek közti dolgokat ismerhetem. Korlátozott a tudat és a test, amiben élek. Ezért arra következtettem, hogy időben és térben az egység kétséggé lesz. Találkozások, mind arra jók, hogy felismerd magad másként. Nem ez a visszaút a végtelenbe?

még mindig emlékszem milyen volt egy egész nap veled.

Lassan elterjedek a világban. Hamarosan minden az enyém. Kezdj el futni.

várva a megfelelő viharra

Szerintem elveszettnek lenni csodálatos. A látványa, a hozzá párosuló érzések. Önkifejezés. Ordítani, sírni és tombolni a csalódottságtól - tudod, ez olyan természetes, mint a vihar, mely időnként pusztít is. A lelkünk bentről nézi milyen páratlan villámok is szóródnak szét az égen. Ő csak szemléli, s pontosan érti mi történik oda kint. Megérti a természet szeszélyét, elfogadja, hogy ilyen, hiszen a mindig napos ég kiszárítja a földeket. S míg olykor a fákat, a gyönyörű virágokat, a földet is megsérti, addig neki sosem esik baja. Sőt... minduntalan arra vár, hogy a vihar egyszer olyan erőssé váljon, hogy ereje kihívja Őt bentről. Ha ez egyszer bekövetkezik, nem lesz több eső, de nap sem süt majd. Csak egy áldott állapot áll be a kettő között.

2017. augusztus 12. - talán

Félek, hogy átléped az idő keretét és nem jössz vissza. A tébolyult nevetésed átszakítja majd a teret és ketté törik az üveg, amin keresztül a valóságot láttuk. Lélegezz. Utasítasz, de a lelkem nem ismeri az oxigénhiányt. Szóval mennyi idő kijutni innen? Kérdezem és te visszanézel rám fekete esernyőd alól. Látom az őrületet szemeidben, - mindenre válasz - de te még szavakat akarsz hozzá kreálni. Kinyújtom a kezem és neked gyorsabban kell megfognod, mint az esőcseppeknek. 

1 1 : 1 2