...és ők, akiket ismertem, azt mondták, nem létezik idő. Hogy, az élet egy folyamatos pillanat, nincs benne mozgás csak képek sokasága. Még is ők maguk olyanok voltak, mint az idő. Pontosan azon a helyen voltak, ahol kellett, folyamatos mozgásban és sosem álltak meg. A lépteik ketyegésként visszhangzott. Igen, ilyen szeszélyesek voltak. Jöttek, mentek és csak emlékeket hagytak magukról a fejemben.