Azon az elbűvölő tavaszi éjszakán, mikor már minden cseresznyefa kivirágzott... Emlékszel? Ahogy felnéztünk a holdra, az átsütött gyengéd szirmaikon. Lélegzetelállító volt. Megálltam és elővettem a fényképezőgépem. Nem tudtam miért, de meg akartam örökíteni azt a gyönyörű képet. Te még csak észre se vetted, mentél előre gondolataidba mélyedve, s mikor visszafordultál megkérdezted mit csinálok. Ez is csak egy egyszerű pillanat volt, mint a többi. Az idő nem állt meg, a szívem a megszokott ritmusában lüktetett, a válaszom nem volt mély vagy idézhető, és a mosolyunkban sem volt semmi különleges, ahogy tovább haladtunk.
Most, azt a képet nézve, még is valami rendkívüli érzés fog el. Már tudom, miért örökítettem meg azt a pillanatot...
