A rossz élet vezette. Ő maga sosem volt az, csak látni akarta, tudni és tapasztalni szerette volna azt, mert ismeretlen volt számára. A bűn, a fájdalom, az őrület... Megfigyelte ezeket az Ő tiszta lelkével. Sosem adta magához ezeket a dolgokat. Nem hagyta, hogy benne maradjanak, hogy bemocskolják. Csupán végigmentek benne, azzal távoztak is. Így a valója mindig háborítatlan maradt.

v - i s z o n y

Nem tudok elválni tőle. Hozzá vagyok nőve. Ha erőszakkal akarnak kettészakítani akkor sem tudnak, míg élek. Az éjszaka tüzében égek, táncolok és élvezem a szabadságom. Azt kérdezik, nem vagyok e magányos, de mi nevetünk. Nem értik, hogy a kérdéseik visszahatnak rájuk, minket el sem érnek. Ám nem magyarázkodunk, mert a szavak nem a mi világunk részei. Mi érzünk, mi látványban éljük meg. Mi. Kik is vagyunk? Tovább nevetek. Őrültek. Őrültek vagyunk, éneklem.

-       M i .

én és a lelkem.