Angyalaim. . . Megígérem, hogy jobb leszek. Hogy nem fogok ilyen elveszetten és sötéten viselkedni. Hogy megpróbálom az árnyékomat elhagyni és angyalként élni veletek. Érzem amikor gonosz vagyok akkor kétségbeesett tekintettel néztek rám, mert megnyitom a poklot azon a helyen, ahol épp vagyok és annyi gonosz dolog szabadul el. Ne haragudjatok rám ezért.

Igen. Eddig attól féltem, hogy meg fogok halni, de most attól félek, hogy örökre itt ragadok a pokollal, amit megteremtettem magam körül. Elfog nyelni a világ és örökké valóság maradok. Tudom, vannak nálam rosszabb esetek is, de nekem ez is bőven elég. Amit tettem és érzek az cseppet sincs közel a paradicsomhoz. Ez elég ok, hogy féljek, nem igaz? Ez elég ok, hogy a démonok elragadjanak magukkal.
Itt fogok maradni? Tudni akarom mindenre a választ, amit kérdést valaha feltettem magamnak. Mindent tudni akarok, mert egyszer beleőrülök majd a tudatlanságba.
Néha látom a fényt, de elém áll egy árnyék és akkor nem tudok semmit sem tenni. Mit tudnék kezdeni vele? Elnyeli az összes fényt és végül csak a sötétség marad. Talán a legrosszabb, hogy tudnék találni másik utat, hogy a fényt ne árnyékolja el semmi, de nem teszem meg. Ez az emberi lét ilyen őrült.
Oda fenn túl jó lett volna, hogy most mindenféleképp a sötétségbe akarjuk taszítani a lelkünk?

Szemszögek.

Egy sötét éjszakán, mikor nem tudod mit tegyél, válassz egy csillagot és próbáld elérni. Tudod, hogy nem fogod, de a remény felerősít és úgy gondolod talán még sem lehetetlen, ha megpróbálod. De tudod mit? Minden csak rajtad múlik. Tudsz olyan szemszögből nézni arra a csillagra, hogy úgy tűnjön a kezedben tartod őt. Ez illúzió lenne? Hisz akkor abban a pillanatban ott van a kezedben. Érezheted a melegségét, mosolyoghatsz rá és ő visszafénylik majd neked az éjszakában. Abból a szemszögből úgy tűnik nincsen lehetetlen, mert végül a kezedben tartod. Bárhogyan is, de ott van. De tudod mit? Ezt megcáfolhatod. Ha nem keresel más szemszöget magadnak az adott pillanatban úgy tűnhet még is létezik a lehetetlen. Ez is illúzió lenne? Hisz tarthatnád a kezedben a csillagot attól, hogy nem jöttél rá erre. Van is megoldás és nincs is megoldás. Valaki megpróbálja, de nem sikerül neki, valakinek sikerül, valaki meg se próbálja, de mindenki egy szemszögből nézi a dolgokat. Méghozzá a maga szemszögből, amit helyesnek talál. Így hát nézz bármelyik szemszögből a csillagra ne feledd, az csak egy illúzió, a saját választásod. 

L O V E

"Azzal az ígérettel jöttem a földre, hogy megpróbálok megannyi érzést félretenni és csak szeretni..."

 Bocsáss meg isten, legyőztek az érzéseim, de ha az egyik a szeretet volt, nem is járok olyan rossz úton, igaz?

"... De végül nem olyan egyszerű ez a dolog, mint ahogy a lélek elképzeli.

Egy ember mesélhetne erről."

Második fejezet.

"Tudod az ember élete, akár a könyvek.

Van eleje, van vége és közben tele van újabb fejezetekkel."

Ne mond hogy nem lehet, mert én is megtettem. Kitéptem az életem lapjait. Azokat a szomorú részeket, amikre többé nem akartam emlékezni. De tudod, bár ne tettem volna, mert végül ezek a lapok az én történetemhez tartoznak. Utánuk szaladtam, felvettem a földről és visszaragasztottam őket a helyükre. Hogy miért? Azért mert már nem úgy látom a dolgokat, mint bárki más. Átéltem őket és csak erősebbé tettek. Így hát szeretem az életem azon részét is, amikor teljesen elnyelt a sötét, mert bebizonyítottam magamnak, hogy még a sötétségből is ki tudok lépni. Próbáld észrevenni, hogy minden érted történik. A legrosszabb pillanatok is újabb lehetőségek. Talán azzal, hogy megtörténik le lehet zárni egy fejezetet és kezdeni egy újat.

"Amíg csak az illúzióját érzed annak, hogy vége van addig csak egy újabb fejezet következik."