Fel, mindig csak fel, amíg a csillagokat nem érintjük, s fényük nem simogatja arcunk. Addig a napig mindig úton leszek, addig a napig mindig hinni fogok. Apró kezemmel nyújtózkodok, lábaimmal mászok, amíg csak lehet. A cél még oly' messze, a szívem minden percben egyre hangosabban ver. A legszebb pillanatok ezek, mert szabadon mehetek a kijelölt ösvényen, szabadon mint a sas, mely sebesen szeli az eget s meg sem áll a célig. Körülötte minden elmosódik, csak a célra összepontosít, nem hibázhat, nem is hibázik s végül a markában az, amire vágyott. Mi felkészültünk, mert tudjuk, hogy a cél előtt még rengeteg dolog van, amit le kell küzdenünk. Mint a farkasnak, kinek úgy kell üvöltenie, hogy túlharsogja a vad szelet, hogy hangja elérjen a holdig. Mert egyet sosem szabad feledni: csak akkor tudnak legyőzni, ha nem vagyunk elég erősek. Az erő szívünk dobbanásának legerősebb rezgése: a hit. A legerősebbek mindig azok, akik sosem beszéltek, akik sosem ébredtek fel álmaikból, csak egy halk suttogást hallottak szívük mélyén: közeledünk.
