Nyári este

Néha visszamerengek azokba a régi, homállyal telt nyári éjszakákba, ahol mindig minden olyan édeskén csöndes volt. A néma, sötétszürke fellegek az égről néztek le rám a nyitott ablakon keresztül. Egy hang se zavarta meg az álomba ringatott tájat. Nyugalom és béke volt körülöttem.  A tv fényei körülölelték a kanapét, amin összehúzódtam. Ám a hold hátborzongatóan fényesen tükröződött vissza az ablakokon, odacsalta kíváncsi lelkem. Végig simítottam tükörképén kezem, s úgy tettem, mintha elérném. Közben arra gondoltam, míg ennek az éjnek nincsen vége, mindennek ugyan úgy kell maradnia - tisztának és mozdulatlannak. Nem törheti meg semmi a pillanat varázsát. A holdfényben árnyékot vetnek a távoli hegyek a házakra. Az ilyen éjszakák voltak számomra a legszebbek. S egy hullócsillagra nézve, azt kívántam, maradjon örökké ilyen nyugodt, bájosan magányos minden éjszaka. Amikor a csillagok némán ragyognak és a langyos szellő óvatosan fújja a fák koronáit. A lelkem békére lelt abban a tiszta, zavartalan sötétségben. Azon tűnődtem: Még mennyi időm van a napfelkeltéig? Ez a varázslat festi fel majd a kék eget. Biztosra érzetem, hogy nem sokára integetni fogok ennek az estének is. Csak behunytam szemeim, és tudtam, mire újra kinyitom, már ott ragyog bennük a nap.

Az első vágy. 2. lecke

Első szerelem?
Amikor azt hiszed, hogy majd vele éled le az életed, mert boldog vagy mellette.
Nos. Én ezt sose hittem.
Emlékszem. Három hónap után a vonat állomáson ülve minden 18.-ára beírtam a hónapfordulónkat a mobilom naptárába. Egy, kettő, három... huszonnégy. Pontosan a második évfordulónkig írtam.
"Két évig leszünk együtt, mert nem írtam tovább." Nevettem. Olyan gonoszul nevettem, mint aki látja előre a sorsát. Pedig ez valójában nem így volt.
Eltelt egy év. Majd eljött a második.
Addigra a kapcsolatunk teljesen tönkre ment. Megöltük egymást és az érzéseinket egymás iránt.
Készültem a második évfordulónkra, de közben azon járt az eszem, hogy véget kell vetnem ennek az egésznek. Mikor találkoztunk elsírtam magam. Sajnáltam az egészet, de szakítanom kellett vele. Megtettem.
Pár napon belül elment. Eltűnt az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Az első szerelem. Tudtam, hogy nem tarthat örökké. Meggyászoltam.
Csak hónapokkal később döbbentem rá, hogy a naptárba is két évig írtam be az együttlétünk.

Első szerelem?
Őszintén szólva sokan össze keverik a vággyal.
Birtokolni akarnak. Érinteni. Szorítani. Ölelni. Csókolni. Szeretkezni.
Első vágynak kéne nevezni...
Az első vágy, mialatt elkövetjük a hibáinkat.
Hibázunk, hogy mindenhova magunkkal hordjuk, mint valami táskát. Közben eltávolodunk a barátainktól és végül annyi ideig leszünk vele, hogy nem tudjuk meguntuk e, vagy csak képtelen vagyunk nélküle élni?
Undorító, de tapasztalat híján végig megyünk rajta. A szerelem vak? A vágyódás vak.

 Csak tudatni akartam veled, hogy van az ELSŐ és van az UTOLSÓ. A kettő közti átmenetben pedig megtanulunk tiszta szívünkből, birtoklási vágy nélkül szeretni.

"Én nem tartoztam senkihez,

Mindenkihez tartozom."