még mindig hazafelé tartok, a jó úton

Valamikor nagyon régen volt egy álmom arról, hogy haza megyek. Láttam az engem hívó város fényeit a hegyről, a keletnek eredő folyót s a hidakat, melyek a belvárosba visznek. Már messziről üdvözöltem a magas házakat, az alvó dombokat és a kerteket. Nem tudom hol van ez a hely s hogy ez e az egyetlen, ahová tartozom, de tudom, hogy otthonomként tekintettem rá. Volt egy kisebb lakásunk, az északi részen. Az ablakomból mindig láttam felkelni a napot. Ahogy visszatekintek ebbe a távoli életembe, látom, ahogy benne sétálok és minden szembe jövő mosolyog rám. Talán, mert ez egy kis város volt, nem volt benne rosszindulat. Minden tavasszal biciklivel mentem munkába. A fülledt nyári napokon jégkrémet nyaltunk a teraszon. Ősszel szentélyekbe járkáltunk s végig aludtuk a teleket. Nyugodt egy élet volt, nem volt a világon semmi, amiért aggódnom kellett volna. Talán újra találkozunk és leéljük az életünket egy hasonló nyugalomban. Könnyedén megtörténhet, hiszen jó úton vagyunk, azon az úton vagyunk, ami haza vezet.