2016. május 29., vasárnap

ég és föld

 "Ha valamit megnevezel, az Önmagává válik, többé nem lesz része a Mindennek, a Megnevezhetetlennek. Kap egy személyiséget, egy szerepet, egy funkciót, egy identitást."

Az első döntés, amit valaha hoztunk, az egy név volt. Választottunk magunknak egy nevet. Azt mondtad, úgy fognak hívni téged, hogy Ég. Gyönyörűen hangzik, ezért azt akartad, hogy így szólítsanak. Ekkor leváltál tőlem. Mindaddig összetartozunk, de mikor Ég lett a neved, engem már Földnek szólítottak.

 Az emberek szemében összefolyunk, közelinek látszunk egymáshoz és elválaszthatatlanok vagyunk. Olyan, mint egy valódi szerelem, de igazából... A mi szerelmünk olyan, mint egy szellem. Nincs az élők között, ezért csak azok tudhatnak a létezéséről, akiket beavattunk a gyászába. Csak ők láthatják a távolságunk szándékát és az átkát ennek a kimondhatatlanul mély kapcsolatnak.

2016. május 23., hétfő

Város.

El fogom vesztegetni az értékes időmet szerelemre, alkoholra és egyéb káros dolgokra, míg nem teszem magam tisztába. Játszani fogok, amíg a szívem ennyire hevesen ver a vágytól.

Vágyak... 

Mintha szállnál, miközben a földbe gyökereztek a lábaid. Hamis boldogság, ami hamar padlóra tesz. De azt mondom: Meg kell tanulnom élni, mielőtt meghalok. Már túléltem és most a szabadságot keresem, de bent ragadtam a városban, ahol még mindig minden a túlélésről szól. Így tovább csábítanak az ember alkotta dolgok, még jól érzem magam a ruháimban. Aztán majd egyszer csak hátrahagyom a várost, elengedem a vágyaim és mosolygok. Ám ez még messze van.