Lassan, azt hiszem már ezt is értem. Tényleg jobb csöndben maradni, mint véleményt nyilvánítani annak, akinek mások a meglátásai. Régen, olyan ostobán, harcoltam, hogy az emberek higgyenek abban, amiben én is, hogy értsék azt, amit én is, hogy lássák azt, amit én is... de ennek tényleg nincs értelme. A pesszimista embereket nem fogom meggyőzni arról, hogy az élet szép. De ez rendben van. Egyszer valaki azt mondta:
"Szeretem az embereket úgy, ahogy vannak: ostobán, betegen, gyáván, félénken... mert unalmas lenne, ha mindenki csak boldog és kiegyensúlyozott lenne. A világra kell buta és okos is. Egyensúly."
Köszönöm, hogy ezt megtanítottad nekem, mert ezzel együtt valami nagyon fontosat értettem meg. Hiszen minden rendben van úgy, ahogy van és ennek tudatában lenni több gazdagságot hoz számomra, mint bármely kincs a világon. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg.
.jpg)