A lehető legrosszabb dolgot tette. Kereste a válaszokat a kérdésekre. De a válaszok újabb kérdéseket hoztak elő. Néha már úgy gondolta: sosem lesz vége ennek a végtelen körforgásnak, ahol a kérdésekre nincsenek válaszok újabb kérdések nélkül. Már tudta, hogy ebbe bele lehet őrülni és bele is őrült. Már nem látott maga előtt rendes célt, már csak azt látta, hogy nem érdemes tennie semmit, hiszen minden megkérdőjelezhető. És hogy mi lett így? Így a földön nem talált magának igazat, amire azt mondhatta volna, hogy az valóban úgy van, mert mindig kételyek gyötörték afelől, hogy azok igazak lennének. Kételyek kérdés formájában. Pedig neki az igazság volt a legfontosabb a világon. Így többé nem tudta, hogy hogyan éljen helyesen. Egykor volt egy fantázia világa. Egykor megalkotta mi a jó, mi a rossz, mi az igaz és mi a hamis. De mindig megkérdőjelezték és ő kezdte elhagyni a saját világát, végül megrekedt a semmiben. Ott ahol nincsenek érzések, még is tud nevetni meg sírni. Ott ahol nincsen szeretet, még is tud választani magának szerelmet és fontos barátokat. Végül egy újabb világ épült fel, amiben minden ellent mond mindennek. Az ellentétek feketén fehéren rajzolódnak ebben a világban akárcsak a ying-yang körben és valahogy nem férnek meg békében egymás mellett, mert megkérdőjelezik egymást. Egy kis dolog, egy apró kérdés, és összedől a világ. A világ, amit stabilon tartott egy válasz.
Az igazságról a magad világában, mindig te döntesz. Mások világában a döntésedet mindig megkérdőjelezik majd.
Talán a legnagyobb baj az volt, hogy sosem akartam másokat igazát semmibe venni
Isten vagyok. Istenek vagytok.
Ha tudni fogtok róla, ti sem akartok majd elnyomni másokat.
