A legszebb éj.

A legszebb éj elérkezett. Az ég úgy tündökölt. Az elhaló fények a távolban színt festettek rá. Az arcomon érzetem azt a melegséget, ami áradt belőlük. Ha becsuktam a szemem akkor is láttam, hogy mennyire szép a part túl oldalán a tűzijáték. Fújt a szél, de igazán nyugodt volt az éj. A zaj, melyet hallottam olyan halk volt, hogy el sem ért a szívemig. Csak a lelkem érezte ezt a pillanatot. Csak ő tudta, milyen békét hozó ez a nap. Olyan közel éreztem magam a tűzijátékhoz. Mintha csak ott álltam volna felettük.Mikor kinyitottam a szemem tudtam mind ez illúzió volt, mégsem szomorkodtam. Álltam a teraszon és kinyújtottam karom a mozgó csillagok felé. Édes istenem, bár elértem volna őket.A legszebb éj véget ért és a nap a távolban ébredezett. Nem tudom, hogy meddig imádkoztam, de arra még emlékszem, hogy nem értem el a csillagokat, de mintha csak varázserő áradt volna szét az ujjaimból a csillagok felrobbantak a távolban és gyönyörű fényeket szórtak az égre. Azon gondolkodtam vajon milyen lehet tűzijátéknak lenni? Gyönyörű fénycsóvaként megszületni, felfutni az égboltra, ezer felé szórni színes fényedet, eltűnni a gondolatokban, majd emlékként újjászületni.

Tüzijáték.

Az éjszaka túl szép ahhoz, hogy ne oda kint sétáljak az óceán mellet. Tudod a város odabenn most túl zajos, én pedig nyugalomra vágyom. Gondolkodnom kell az életen. Akkor, egy pillanatra felrémlik a part túloldalán a tüzijáték, színes fénye és tükörképe a tengeren. Egy mosoly volt csak, amit adhattam ennek a csodálatos látványnak. Egy könnycsepp volt csak, amivel búcsúzhattam tőle. De amikor lehunyom szemem visszagondolok rá és megtartom emlékbe.