Vad szelek járnak. Pusztítanak és folyamatos készenlétben tartanak minket. Megváltoztatják a rendet körülöttünk és új normákat teremtenek. Kivívják, hogy semmi se térjen vissza a régi formájába, hiszen változnia kell a világnak.
Hogy vagy ezekben az időkben? Miken mész keresztül? Remélem megtalálod a válaszaid és valahogy rendbe jössz. Mert biztos vagyok benne, hogy ezekben az időkben többet és többet szenvedsz.
Én jól vagyok, amennyire csak lehet. Most éppen nem a világot járom, de a fejemben még mindig túl messze járok az otthonomtól. Tudod milyen érzés folyton menni és csak menni? Még ha csak képzeletben is teszed meg ezeket az utakat... mintha sosem találnád meg hová illesz, ezért valahogy mindenbe bele illesz.
Még most sem értem igazán, mi történik velünk. Még most sem értem a legmélyebb érzéseim, hogy mit miért teszek, s hogy miért érzek meg előre olyan sok dolgot? Nem értem, hogyan kommunikál velem a világ, csak ösztönösen reagálok szavaira. Valamiféle transzformáción megy keresztül a lelkem.Talán igaza van a romantikusoknak. Az élet csodaszép. És ezt valahol én is megértettem, minden nehézségével, fájdalmával, gyászával együtt.
