2010. július 2., péntek

Kicsi, de nagy önhit. Nagy, de kicsi önhit.

Régen a mesékből építettük a gondolatainkat, de ma már a valóságból. És ha ma azt mondják neked, hogy az a köpeny láthatatlanná tesz valószínű, hogy nem hiszed el, mert mára felnőtté váltál és eltűntek belőled a mesékben látott csodák. Többé nem tudsz erős lenni, többé nem leszel a hős a felhők közt, és nem tesz láthatatlanná egy köpeny sem, mert kifogytál a hitből. Pedig lehet, hogy csak hinni kéne és a világod olyanná változna amilyet szeretnél, de te hiszel ebben a valóságnak nevezett dologban.
Mond csak összetudnád foglalni a gyerek korod és, hogy mik is valósultak meg? Amíg hittél benne és nem beszéltek le addig mindent, szinte mindent megvalósítottál. Mert gyerek fejjel a világ irányítható volt, de ma már túl sok mindent mondtak neked a felnőttek a világról ahhoz, hogy higgy magadban. Mindig azt hajtogatták: Nem vagy képes... Nem éred el... Nem vagy tudós... Az álmaid el érhetetlenek, és te ezt szépen elhitted. De mond miért van, hogy akik nem hallgatnak másokra elérik a céljukat? Ők a mai világ hősei, akik azt gondolják meg tudják csinálni és meg is csinálják.
Ha egy magad alkottál volna véleményt és nem csökkentették volna a hited ma te is ott állnál, ahol ők, de ehelyett máshol állsz és csak gondolkodsz, hogy hol rontottad el. Talán pont itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése