Az éjszaka túl szép ahhoz, hogy ne oda kint sétáljak az óceán mellet. Tudod a város odabenn most túl zajos, én pedig nyugalomra vágyom. Gondolkodnom kell az életen. Akkor, egy pillanatra felrémlik a part túloldalán a tüzijáték, színes fénye és tükörképe a tengeren. Egy mosoly volt csak, amit adhattam ennek a csodálatos látványnak. Egy könnycsepp volt csak, amivel búcsúzhattam tőle. De amikor lehunyom szemem visszagondolok rá és megtartom emlékbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése