- A szavak olyanok tudnak lenni akár az égő golyó a húsban.
- Ha ez így van ölj meg egy szóval!
- Gyűlöllek!
Ott állt a végtelen menny síkján és belebámult a vöröslő magányban. Otthon volt, mert egy szó puska golyóként ért révbe testében és megölte. Angyalként sosem szabadott volna meghallania ezt, de ő kíváncsi volt. Ő tudni akarta milyen az amikor valaki gyűlöl. Hát már tudta és azt kívánta, bár soha ne hallotta volna, mert amikor meghallotta elvesztette a mennyországba vetetett hitét. Ez a ködös érzés, ami miatt remegett azt hitte a hideg, de az nem lehetett, hisz a hideg érződik a bőrön, de ez nem érződött. Ez a hideg dolog belül a fájdalom volt.
- Isten... bocsáss meg, hogy rajtam keresztül érezned kellett ezt! Nem voltam angyalhoz méltó.De az angyal hiába szólt, isten néma maradt felé.
Még mindig nem mozdult, még mindig azon a vöröslő tájon állt. A tollai szép lassan kihulltak szárnyaiból s a szél tovább vitte őket föl az égbe, mintha csak a bűn bizonyítékát cipelték volna istenhez. Ég... - gondolta az angyal és úgy érezte újjá született abban a pillanatban. Meghalt, de még is a földön volt, mert nem kell elmennie a földről, hogy meghaljon.
- Szóval így van ez. A gyűlölet megöl, elhiteti hogy bűnös vagy és mire feleszmélsz már csak egy ember vagy, aki elfelejtette, hogy isten mindent megbocsájt és nem mindig születsz újjá. Az emberek sokszor szomorúan halnak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése