Néha előfordul, hogy az ember saját fajtáját pusztítja,

közben önmagát is ölné s erre nem a lélek uszítja.

Néha fel tesszük a kérdést öltünk e vagy mi vagyunk holtak.

Pedig a választ tudnod kéne, ember, csak nézz körül, hogy hol vagy.

Talán ez itt a fény, ez itt a tűz, ez itt már mit számít.

Valaki mindig azzal ámít, hogy inkább elégni vágyik.

Neki a pokol a menny és a menny a pokol,

Néha úgy érzem fölösleges, amit papol,

Merthogy csak elveszett, lelke büntetésre vágyik,

Igen látszik, hogy az ördög keze közre játszik.

Hát angyalom, kérlek égj el ott lent a pokolban,

s addig fájjon míg rá nem jössz, ez rossz oldal,

Ha egyszer tán már nem akarsz szenvedni

rájössz barátom, hogy jobb lesz engedni,

a szépnek, a jónak, annak, ami benned van,

amit még nem láttál, mert valami a szinten tart,

Egy ideig tudom, dacból se tennéd,

A vacsorára ezért a szívem is megennéd,

hogy ne lehess boldog, 

hogy ne tudd meg hol jó.

Hát csináld, amíg jól esik, 

amíg a hó százszor is leesik,

de minden mese vége jóra fordul,

és szépen magadtól is a fény felé fordulsz.