Önhit.

Van egy nagyon fontos dolog, amit sosem szabadna elfelednünk...

Rengeteg példa tanúskodik erről világunkban. Ott vannak például a Wright fivérek, akik akkoriban, az 1800-as évek végén kijelentették, hogy az emberek majd egy nap repülni fognak. Erre persze mindenki hitetlenkedett, mert ők nem látták ennek a lehetetlen ötletnek a kivitelezését. Annak ellenére, hogy mindenki kinevette őket ők nem adták fel. Repülő szerkezetekkel kezdtek kísérletezni és végül meg is lett az eredménye. Ma azért tudunk repülni, mert ők a többi emberrel ellentétben hittek magukban és az elképzeléseikben.
És akkor itt jön az én egyszerű kis történetem. Sosem gondoltam volna, hogy ez a dolog valóban működik, amíg az iskolában ki nem adták azt a feladatot, hogy alkossunk valami dekorációt a karácsonyi vásárra. Eszembe is jutott egy ötlet. Pingvineket fogok csinálni műanyagpoharakból. A műanyagpoharakra ráragasztok papírt, vagy papírzsepit, lefestem úgy, ahogy a pingvinek kinéznek, majd kötök rájuk sálat és sapit. Mikor felhoztam ezt az ötletet mindenki azt mondta, ezt a dolgot most felejtsem el, mert gagyi. Még a barátnőm is ugyan ezen a tényálláson volt. El is bizonytalanodtam. Teljesen elvették a kedvem, pedig én már láttam magam előtt azokat a cuki pingvineket és tényleg nagyon jó ötletnek tűnt. Nem értettem, hogy lehet gagyi egy ilyesmi. Kicsit magam alá zuhantam, de nem jutott más az eszembe, így úgy döntöttem pukkadjanak meg, akkor is megcsinálom, még ha tényleg béna is lesz. Megcsináltam.

A végeredményért mindenki odáig volt. Azt mondták, nem is hitték, hogy ilyen ügyes vagyok. "Ezt még én is megcsinálom otthon" meg "Csinálj, légyszi, nekem is" volt a reakció. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nem számít mit mondanak mások, mert csak az számít te mit gondolsz legbelül. Életem egyik legfontosabb tanítás volt ez az élettől. A pingvinek voltak az én repülőim.