Had öntsem pohárba a felkelő nap fényeit neked. Hagyd, hogy a felhőket összeturmixoljam a holddal és felöntsem az éjszaka sötétjével. 

Már mindent meg tudok tenni. Szélnek eresztem a gondolataim és nézem, anélkül, hogy szavakká formálódna a látvány. Majd körbe-körbe forgok, míg el nem szédülök. Aztán csak lezuhanok, a földnek csapódok és tengerré leszek az ég színeivel.