Emlékszel az érzésre? Amikor a dolgok csak úgy, maguktól a helyükre rendeződtek. Nem voltak kétségeink, sem gondolataink. Láttunk, de ez volt minden. Az volt minden - az itt és most - ami szemünk elé tárult. Ha van valami, amit nem vehetnek el tőlünk, akkor az ez.
Mit csináltunk akkor másképp, mint most? Mi a különbség a mostani pillanat és az akkori között? Talán felelőtlenebbek voltunk és jóhiszeműek. Talán kiharcoltuk azt a pillanatot és szabaddá engedtük. Hagytuk, had alakuljon magától.
Olyan szabad akarok lenni, mint akkor. Belesodródni minden egyes pillanatba, majd tovább sodródni. Talán az idő most egy kicsit megállt. Fel kellett áldoznunk magunkat a hétköznapoknak. Engednünk kellett láncokat aggatni ránk, csakhogy még nagyobb becsben tudjuk tartani a szabadság tapasztalatát. De még ha most nehéz is, nem tud megszűnni bennem az érzés, hogy nagy dolgokra teremtettek minket.
Előre tartunk, úton vagyunk feléd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése