Tisztában voltam vele, hogy nekünk ez az egy találkozás jutott. Elfogadtam. És minden alkalommal, amikor ránéztem arra a virágra, amit még te adtál nekem, szende mosollyal az arcomon gondoltam rád.
Biztosan tudom, hogy az a virág tett téged ismét valósággá. Gondolatokat ébresztett rólad, azok pedig megteremtettek, újra.
Bárcsak lehetne több ilyen virágom is.
Bárcsak mindenre ilyen könnyedséggel tudnék gondolni.
Vágytalanul és szeretettel. Minden megteremtődne.
Vágytalanul és szeretettel. Minden megteremtődne.
A vágyak megölik a kívánt valóságot...
vagy legalábbis jó messzire sodornak tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése