Olyanok, mint a délibábok.

Nem vetted észre, de a világom senkinek nem szól, csak önmagának játssza dalait. Tudom, úgy tűnik, mintha lenne közönsége, de a sorok között csak a homokszemek kapaszkodnak fel a széllel. Emberi alakokat öltenek, és mintha táncolnának, így úgy tűnhetek, mintha lennék valaki. De mindez csak a természet és a játszmái. Mint mikor árnyékot vet a falra egy faág éjszaka és ijedten várod, mikor lép be a gyilkos. Hát ez az én vallomásom. Soha nem tudtam végleg lemondani a sivatag látványáról. Így, ma te vagy a következő, akinek el kell mondanom, hogy nem létezik.