Késő este egy fiú meglátott egy házat, melynek ablakaiból soha nem látott, tiszta fény áramlott ki. Egy magas, hívogató, otthonos háznak tűnt, így kíváncsi volt, vajon kik élhetnek benne. Letette biciklijét a fűben és közelebb osont kíváncsisága felé. A fények visszacsillantak óceán kék szemeiben. Érezte, hogy valami kapcsolat fűzi ehhez a házhoz, a fényekhez, a ház szelleméhez és energiáihoz. Kell lennie oda bent valaminek, amiért ide érkezett.

Késő este, egy házban feloltották a villanyokat. Minden este így volt ez, anélkül, hogy bárki is látta volna. Anélkül, hogy bárkit is hívni akart volna meleg fényeivel. A benne élő épp körbetáncolta a nappalit. Zenét hallgatott, keringőzött a kellemes dallamokra és azt képzelte, hogy van kivel táncolnia, így behunyva szemeit tette a köröket. Az ablak felől egyszer csak zaj szűrődött be. A szomszéd macska megint a párkányra mászott és ott tisztogatja magát.

A fiú látta, ahogy a macska felugrik a párkányra, majd őt kezdi bámulni. Egy pillanatra meg is állt. Habozott, hogy még közelebb menjen e. Azonban kíváncsisága sokkal erősebbre duzzadt, mintsem megállíthatta volna egy macska. A zár a kattant egyet az ajtón, majd minden lámpa egyszer csak leoltódott, így a fiú ott maradt az udvaron a sötétben.

A ház lakója látta a közelegőt, így azt híve, hogy az valami rabló, leoltotta gyorsan a villanyokat. Hirtelen kopogás zaja hallatszik a főbejárati ajtón. A lány habozik. Nem tudja mit tegyen. Habár ösztönei azt súgják, biztonságos ajtót nyitni, valami mégsem engedi meg számára, hogy azt valóban megtegye.

A párkányon üldögélő átlát a sötétségen, így látja, hogy a fiú távolodni kezd. Érzékelhető a csalódottság a levegőben. Azonban szemeit egyszerre megtöltik a fények, majd hallja, hogy az ajtó kinyílik...