2020. március 22., vasárnap

Megjövünk, írunk egy történetet, aztán lelépünk. Valami ilyesmi. Ha kérdeznéd, az egész csak egy szimuláció. A fejünkben létrehozzuk a valóságot és valahogy mindannyian egyszerre. Azonban még így sem teljesen azonos. Különböző aspektusai teljesen mások egyénenként lebontva. Szemeink tükrében nem csak a színek, de a formák, a méretek, a fogalmak jelentése is eltér. Kérték, hogy ne kutassam ezeket. Azt mondták, fel kéne hagynom a megértéssel. De nem hiszem, hogy menni fog. Ki kell magam ütnöm, teljesen. Akkorára kell építenem az én Babilon tornyom amekkorára csak lehetséges. Köztem és az akkori emberek közt, akik fel akartak érni Istenhez, még is hatalmas különbségek vannak. Én tudom, hogy az a torony összeomlásra van ítélve. Tudom, hogy Istent elérni értelemmel nem lehet. De úgy érzem, ha egyszer leomlott az a hatalmas torony, ha majd rám omlik, talán valami megváltozik. Remélem megváltozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése