"A hideg hajnali levegőben, titokban kinyitom szemem", ahogyan az a dal is kezdődik; most vele együtt hullámzik szívem és nézem, ahogy az élet elkezd visszafele haladni emlékeim peremén. Mert vannak pillanatok, amikor jelen vagyunk, van, hogy teljesen előre rohanunk és van olyan is, hogy csak úgy összekeverednek a képek és minden egyszerre történik.
Emlékszem, mennyire bizonytalanul tettük meg az első lépéseket abban az új világban, a földgömb másik felén. Te épp 22, én épp, hogy 24. Azt hiszem, azt vártuk, hogy a világ majd megáll egy percre és fellélegzik, mert végre utolértük magunkat. Helyette egy még sietősebb fiút küldött elénk és mi próbáltuk felfogni a vonalakat, amik haza vittek. Út közben elhangzott egy mondat: "ez egy másik élet", de akkor a körülöttünk lévők miért nem érezték ugyanezt? Ez lett volna a kapcsolat köztünk és a város között?
Seoul-nak nem kellett elfednie az arcát, ismert minket, ezért mutatta meg, mikor a hídon valaki a szemünk láttára véget akart vetni az életének. Rút tükrét vetítette ki lelkünk kavargó mélyének. Belebámultunk az alattunk feketén sodródó Han folyóba, és minden ment tovább...
Kiültünk egy padra a templom előtt - mi más csinál egy hazaérkező, ha nem hétköznapit?
Láttuk a tejsárgán sugárzó holdat, elég közelről, hogy észrevegyük az előtte elsuhanó biciklistát. Céltalanul kószáltunk, tervek nélkül és hallgattuk a várost, a város pedig meghallgatott minket. Folyton párbeszédet folytattunk Seoul-lal, mint akiknek elmaradt történeteik vannak.
Máig hallom, ahogy a bácsi jóízűen felsóhajt, miközben elmegy mellettünk a bolt mellett: "AISH, JINJJA!" Szívből imádta azt az egyszerű estét, ahogy mi is azt a rohanó reggelt, amikor - felhúzva bőröndjeinket a dombon a buszmegálló felé, ami a reptérre vitt, - megígértük a Han folyónak, hogy visszatérünk még.
Emlékszem az ürességre, ami azután maradt, hogy elhagytuk Seoul-t, ami sosem szűnt meg később sem, ami már előtte is ott volt, hogy megérkeztünk. Azt hiszem, túl erősen kapaszkodtunk egymásba, hogy csak úgy valaha is tudjunk tovább élni nélküle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése