Megmutathatom neked a táncmozdulataim, de mit sem ér, ha te nem osztod meg velem a sajátjaid. Nem állhatunk színpadra anélkül, hogy át ne adnánk egymás titkait. Ilyen ez az emberi természet - örökös misztikumban akarja magát tartani. Nem akar egyesülni, csak testi ösztönök hajtják. Olyan ez, mint egy olvadó jégszobor, nem kőből faragott időtállóságot találsz benne, csak valamit, ami elfolyik. Néhány szerelem az olvadásban hisz, némelyik tömör, mint a szikla és még is elgondolkodsz, hogy még lakik-e benne valami? Minden műalkotás elgondolkodtat, mivel azonosulunk, de ezeknek inspirációknak kellene lenniük, nem ítéleteknek. A kritikáink eredetéhez a saját szobrainkra kell visszanéznünk. Ha nem ismersz fel önmagadban, nem szökhetünk meg innen.
