Nem tudom, hogy hogy is mondjam el. Ti vagytok az egyetlen, akikre örökké vigyáznék, hogy el ne felejtsem, mert ti vagytok az a biztos pont. Ha megkérdeznék milyen életet is akarnék én rátok mutatnék. Ti vagytok a csillag az égen, az egyetlen olyan világ, amiben szívesen eltévednék.
Útmutató nekem nem kell, én pontosan jól tudom milyenek vagytok. Ha rátok bízom magam ti nem hagyjátok soha, hogy feladjam. Pont ezért fogok olyan utat járni amilyet ti. Had menjek veletek, szükségem van rátok, hogy eltaláljak a biztos utat kikerülve veletek a végtelenbe. Soha nem akarom, hogy ez az érzés, ami azt jelzi biztonságban vagyok elmúljon, és egyedül maradni a sötétben.
Nem tudom, hogy hogy is mondjam el. Látom a mosolyotok, a hulló könnyeitek. Mondjátok meg kik vagytok, mert nem szeretném elfelejteni hova is tartozok. Csak egy tájat látnék, ha egy magam nézném, de ti azt mondtátok úgy nevezitek a végtelen, és megfogtátok a kezem. Már tudom, hogy milyen az mikor álmodok...
Honnan tudhattam volna ezt akkoriban, hogy nem álom?
Nem tudom, hogy hogy is mondjam el. Látom a mosolyotok, a hulló könnyeitek. Mondjátok meg kik vagytok, mert nem szeretném elfelejteni hova is tartozok. Csak egy tájat látnék, ha egy magam nézném, de ti azt mondtátok úgy nevezitek a végtelen, és megfogtátok a kezem. Már tudom, hogy milyen az mikor álmodok...
Honnan tudhattam volna ezt akkoriban, hogy nem álom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése