Tegnap még a talpadon állsz, aztán a földön találod magad könnyeket ejtve. Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás akkor, amikor a talpadon kéne lenned. Egy segélynyújtó kezet vársz, de tudod most nincs itt senki. Nézz magadba. Ki is vagy valójában? Te vagy a szíved? Akkor örökre sírni fogsz. Te vagy az agyad? Akkor örökké négykézláb fogsz csúszni a földön. Hát akkor ki vagy te? Nézz mélyebbre. Fontos dolgokat fogsz találni, köztük egy kis gyermeket, ami hajdanán te voltál. Mond csak... Te tudnál haragudni arra a pici gyerekre, aki tehetetlenül tanul járni? Akkoriban sokszor elestél és minden alkalommal elszántan próbálkoztál felállni a földről. Soha nem zavart, hogy elestél, mert tudtad, hogy egy nap majd stabilan fogsz járni a lábaidon. Az a pici gyerek, aki tele volt erővel mind te vagy. Ne hagyd soha, hogy a benned lévő gyerek, aki megtanult egy maga állni a talpán elvesszen belőled, mert ha elveszted az már nem te leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése