Nézem a régi képeket és csak nevetek rajtuk. Úgy látszik, hogy azokban az időkben egy szomorú pillanat sem volt.
Az egyik képen ölelkezve állok a barátnőmmel. Emlékszem miket csináltunk. Akkoriban nem az számított, hogy milyen ruhákat viselünk, vagy hogy hol, milyen buli van, hanem, hogy ki tudja a másikat a legjobban megnevettetni. Gyönyörű idők voltak azok, amikor minden nap felmentem hozzá és játszottunk egészen estig. Soha sem unatkoztunk. Télen hóembert építettünk, vagy épp ráálltunk a befagyott medencére. Ha nyár volt kinn hintáztunk az udvaron, vagy róttuk a mellettünk lévő erdőt.
A következő kép, ami a kezembe akad az egy karácsonykor készült kép. Bementem a szobámba és izgatottan vártam, hogy a csengő megszólaljon és kirohanjak megnézni mit hozott a Jézuska a fa alá. Az ajándékozás után egy kis ideig játszhattam újdonsült játékaimmal a karácsonyi zene hangulatában, majd átmentünk a mamámékhoz és az egész család összegyűlve mulatott. Mindenki boldog volt.
A 3. képen az első kismedencémben fürdök. A keresztanyukám ott volt mellettem és a nénikém is nagy vidáman fröcskölt le. Ők ketten nagyon sokat voltak nálunk. Sok mindent csináltunk közösen. Mindig foglalkoztak velem. Emlékszem egyszer báboztunk is meg rajzoltunk a táblára. Meg nénikémnek volt egy vicces barátja, a Fefe. Na rajta egész nap nevettem. Nincsen semmi, ami ezeket a régi, vidám, különleges napokat vissza tudná hozni.
A negyedik képen összegyűlt apám baráti köre a gyerekekkel együtt. Mindannyian vidáman játszunk. Ugrándozunk a nagy medencébe, majd amikor kijövünk anyukáink köntössel fogadnak minket leterítenek egy pokrócot a földre és csemegét raknak mellénk.
Az ötödik képen egy átlagos este van. Fekszek apukámmal az ágyon és tévézek. Békés este a családom körében. Amikor lement a tv maci én vidáman két cumival a kezemben tértem aludni. Persze később már az Al Bundy után volt a lefekvés. Haha.
A hatodik kép. A nyaralás. Sok nagyon jó nyaralás volt. Ebből egy kép amikor egy ismeretlen strandon a hintán ülve barátommal és Józsival a német rokonunkkal hülyéskedünk. Nem emlékszem már rá, de nagyon vicces kép.
Aztán a nagy hegytúráról, amit mindig húsvétkor tettünk meg a család barátaival. Nincs róla kép, de ezt is nagyon élveztem. Hárman, Erik, Milán és Én jártuk az erdőket. Rengetek "kalandot" élve át. Velük mindig star warsosat játszottunk. Rengeteg időt töltöttünk akkoriban velük. Nagyon szerettem, mert nem úgy mentem oda, mint aki ismeri az egész szobát és leül internetezni, hanem úgy, mint akire egy újabb felfedezni való és rengeteg játék vár.
Meg aztán soha nem felejtem el, hogy a mamáméknál régen tyúkok és disznók voltak. Azzal mulattam az időt, hogy odakinn figyeltem őket. No meg persze játszottam Serivel a kutyájukkal, aki az idő tájt került mamámékhoz, hogy én megszülettem, így hát mondhatni együtt nőttünk fel. Megvédett és megóvott én meg helyette szerettem.
Amikor nem egyedül voltam mamáméknál, mert épp szülinap vagy búcsú volt akkor Kis Tomival, vagyis unokabátyámmal labdáztunk. Mindig bementünk a dédihez és elkértük a pöttyös labdáját.
És persze, ami soha nem felejtek el, hogy reggelente befeküdtem a fotelba, apám kezembe adta a kakaós kulacsot és míg ő készülődött addig én a slayer moont néztem betakarózva, a kakaót iszogatva. Szombaton pedig mindig korán felkeltem és a kölyök klubbot néztem és vártam, hogy mikor kezdődik a pokémon. Minden animét örömmel néztem, pedig nem is tudtam, hogy azok.
Ezeket az időket már soha többé nem kapom vissza, mert az idő múlik és mi vele együtt változunk, ahogy a napok is, de soha nem fogom elfeledni, hogy milyen vidám volt az a bizonyos gyerekkor az életemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése