Ha elvesztenéd az emlékeid és nem emlékeznél semmire önző módon kihasználnám. Azt mondanám, hogy mi ketten angyalok voltunk, akik már a világ kezdete előtt együtt voltak. Akik már akkor ismerték egymást, amikor a nap még csak meg sem született. Együtt voltunk, de egy balsors következtében valahogy lezuhantunk a földre és emberi alakot öltöttünk. Tudod mindent elmesélnék, ami ezek után történt veled a földön. Minden fájdalmat, minden örömöt és mindent, ami valaha is fontos volt a számodra, mert azok után, hogy ismernéd a történeted legelejét mind azok csak mellékszálak lennének és bennem látnád a fő szálat, amin át a történeted fut. Így nem számítana mi történt, mert én lennék a legfontosabb. De jól tudom, hogy nem fogod elveszteni az emlékeidet és én nem találhatok ki mesét arról, hogy miért vagyok melletted és miért kell melletted lennem. Így sokkal nehezebb, mert bár még veled vagyok, de soha nem tudom beleírni magam a történeted elejébe. Ezért azok az évek és emlékek, amikben én soha nem szerepeltem, talán örök kételyt okoznak majd, hogy egymás mellett kell-e lennünk.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése