Mintha sosem telt volna el az a
nyár. A lány csak úgy vidáman lépegetett a tengerpart melletti úton. Olyan
vidám volt. Talán nem vette észre azt a varjút. Azt a bús, szomorú fekete
varjút, ami őt nézte. Mi kötheti össze ezt a két élőlényt? Hisz az ég és a föld birodalma olyan távol van egymástól. S most, hogy a lány észrevette a varjút már látszódott rajta, mosolya csak
egy álca. Szemeiben visszafojtott könnyek gyűlnek. Megáll és a varjúra kiállt.
-
Szállj! Olyan messze amilyen messze csak
bírsz! Azokkal a szárnyakkal elszállhatsz és odaföntről beláthatod a világot.
Keresd meg a legszebb helyet és sose hiányozzon ez a hely. Ez a hely, ahol
mindenki elveszti az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése