Egy angyal bűne.

Az lettél, ami lenned kellett. Angyal, soha nem volt kérdés a neved,

Bűn ellen teremtettek, de vétkesek voltak kik  felneveltek.
Soha nem tanították meg, a változás e földön temet.

Szóval a változás jött, felemelt majd eltaposott. 

Mielőtt ellene lépnél ő lesz a gyilkosod,

És te siratod, azt ami nem lehettél,

Egy bűntelen angyal, a mennyek tiszta légkörén,
Mert tudod már ki vagy, s ez a tudat változott,
S még senki nem érti miért hívnak úgy: kárhozott.

Csak eltűnsz és azt mondod: te soha nem voltál az övé,

Mert eltörölted a sorsod, a te bizniszed már nem istené,

Amikor ezt a döntést hozod, te vagy a változás,

Nem tudtad mit tettél, hát most lásd:

Ez a hely megváltozott, amikor kiléptél belőle.
Nem maradt más, csak füst és por emléke,

Átkozottak lettek az álmok,

A törött üvegeken járnak,

A te döntésed vezetett ide.

Nincs bocsánat, bűnös lettél.

Ha elszöknél akkor is üldözni fog,

az átok, ami majd hamarosan rád ront,

Ne félj, ez nem fog fájni annyira,

mint mikor te lettél e föld "bukott angyala".

Rád bízták a bűnösök, hogy teremts bűntelenséget,

De féltél, hogy nem nyerhetsz bűnmentességet,

ki ezért a bűnös, ők vagy te?
Ha mindenki az, akkor ez a válasz voltál te.

Mert elmentél, elfutottál,

mintha nem láttad volna a börtönt,

ami azok után jött, hogy ott hagytad a földön,

a bűnt, amit magad után szortál,

azzal, hogy nem hittél abban, ami mindig is voltál,
Bűnös vagy Lucifer,
de ez a bűn tiszta,
még is azt mondták a mennybe már nem mehetsz vissza.