Egy meleg nyári nap volt. Olyan végtelennek tűnt, hogy a fali óra is megállt. Ütötted a zongorát és egy szép dalt játszottál, én énekeltem hozzá. Megfogadtuk, hogy ez a mi dalunk, nem adjuk el senkinek. Végül elég volt pár millió, a rádió minden nap lejátszotta. Olyan volt mintha eladtuk volna a szerelmünk. Fél év múlva aztán azt mondtad, nem lehetünk együtt és egy ok nélkül elmentél. Kiálltam a csillagos ég alá, csak bámultam a sötétbe. Valahol a lelkem mélyén megbántva éreztem magam, de rábíztam a sorsra. Az idő azok után, mint egy lassú, hullámzó dallam úgy telt el. Csak vezettem a kocsit egy elhagyott úton, amikor lejátszották a dalunk. Felidézte a veled töltött időket, tudod volt benne valami végtelen és megfoghatatlan, mint azon a nyári napon. Úgy éreztem, ez akkor is a mi dalunk, ha több millió ember énekli a múlandó éjszakákon. Tovább éneklik a románcunk a világ összes részén. A szerelmünk körbe járja a világot. Remélem a legvégén vissza jut hozzád is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése