Hé te, képes vagy megmondani, hogyan értünk el egymáshoz, ha végig egy szakadék választott el minket?
Már messze jársz. Nem vagy többé a világomnak része. Hosszú időt töltöttünk el együtt, még sem kötődök hozzád. Igazság szerint, régen elfeledtelek volna, ha nem suttogják neved a múltból.
Akkoriban el voltunk veszve az érzéseink rengetegében. Te és én, akkor találkoztunk. Megtaláltuk a módját annak, hogyan kezdhetnénk egy új történetet, mely tele van fájdalommal. Emlékszem, a könnyek utáni mosolyunk volt a legszebb és legtisztább. Végül minden úgy fejeződött be, mint abban a filmben. Eltűnt a vonat a messzeségben és többé nem jöttél vissza.
Annyi kérdés volt...
Hol jársz? Hová mentél? Végig abba a sötét világba tartottál?
Elengedtem a kezed és rögtön zuhanni kezdtél. Sötét, sötétebb, korom fekete. Végül elnyelt és azok a régi képek már csak fekete-fehér emlékek hulló rengetege a fejemben.
Bokura Ga Ita. Azt jelenti: Ott voltunk.
Együtt, egy hamis világban, ahol a szerelmünk igazinak tűnt.
Ez az, ahol az emlékem mindig véget ér 17 évesen. Ott voltunk.
Többé nem mehetünk vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése