Most megosztok veled egy titkot. Lehet, hogy nem lesz új, mert találkoztál már magad körül ezzel. De előbb... gondolj kérlek arra az énedre, aki a legrosszabb pillanatodban voltál. Koncentrálj rá, az érzésre. Milyen volt? Gyűlöltél, igazságtalannak találtad, megalázónak, fojtogatónak? Testesítsd meg azt az éned, építsd fel. Hagyd, had legyen az, aki abban a pillanatban voltál... És most gondolj a legjobb pillanatodra. Arra, amikor a legerősebb voltál, a legboldogabb... amikor a könnyeid kicsordultak a nevetéstől. Mikor tudtad, hogy a világ egy játszótér és forogtál benne, az eget nézve, amíg el nem szédültél. Látod őket? A különbséget? Ha beszélgetnének, más véleményen lennének mindketten a világról. De nincs szükség szavakra. Lásd, ahogyan elindulnak egymás felé, majd mikor találkoznak, szorosan megölelik egymást, összefonódnak és egybeolvadnak. Tudj róla, hogy mindkettő te vagy. Te vagy a ragyogó csoda és a sötétségbe taszított árnyék, egy időben. És ha rám hallgatsz, nem engeded meg az életnek, hogy eldöntse melyik vagy te, mert egyedül te döntheted el, melyiknek látod magad. Ha valaha is rosszul érezted magad, az csak is azért volt, mert a világodon kívül élők befolyásolták a döntésed a szavaikkal. Azok, akik nem ismerik az erősebb Énjük. Akik hagyták elsétálni és nem hisznek benne többé, el akarják pusztítani a tied is. Gyengék és félnek, ezért olyan erőszakosak és ezért akarnak eltiporni. A válasz nem az kéne legyen, hogy elveszted az egyik feled. A válasz minden ilyen esetben csak egy valami kéne, hogy legyen: még szebben ragyogsz. Légy képes arra, amire ők nem voltak. Ne hagyd magad. Ez a titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése