Rendetlenség.

A kerti medence vizén megcsillant a nap fénye. A teraszon át, a nappaliba érő fény pont rásütött az arany keretben pihenő, múltszázadi festményre. A padló visszatükrözte a csilláron lógó gyémántokat. Az emeleten kitárt díszes, fehér keretes ablakokon át járt kelt a szél. A hálószoba krém színű szőrme szőnyegén, a francia ágy faragott falábánál Louis Vuitton táska pihent. A szoba gardróbja üresen állt. Minden márkás, drága ruha ki lett belőle hajítva az ágyra, de a földön is bőven hevertek. Talán csak az az arany szálakból varrt, egyedi tervezésű estélyi nem érdemelt volna ilyen hánytatott sorsot. A felé nyújtózkodó vörös folyadék, az 1945-ös Chateau Mouton-Rotschild bor, mely majdhogynem eláztatta, még a tegnap esti vita közben folyt a padlóra. Az emeleti teraszra vezető út végig fehér, rózsa mintázatú márvány köves. Talán csak egy karcolás esett rajta, mikor durván hozzá vágták az aranylemezzel borított Iphone 6-ost. Ahogy lépteink ezen az úton visznek, már látni azt a mutatós kis vasból készült fehér asztalt és székeit. Ott gőzölgött rajta a reggeli kávé, az egyetlen, a készletből éppen maradt porcelán csészében. Mellette pedig a Voyage magazin. Néhány perccel ezelőtt még azt lapozgatta, kisírt szemeivel a nő. El akart menni, ebből a kuplerájból. Minél előbb menekülni akart, ám amint felragyogott a nap, valahogy ösztönösen becsukta és a világra tekintett. Hirtelen történt benne valami. Egy másodpercnyi felismerés, telve képekkel, zenei dalszövegekkel és magyarázatokkal, melyek lehetetlenül gyorsan zsúfolódtak össze egy érzéssé, majd gondolattá. Egy nagy, habos felhő abban a pillanatban eltakarta a napot. A rendetlenség a rend szóvivője. - gondolta. Ahogy azon tűnődött, mennyire gyönyörű is volt minden, amíg rend volt, megértést nyert számára, hogy a rendetlenség láttatta meg vele a tisztaságot. Mindaddig természetes volt számára, hogy minden a helyén van. Nem létezett a rend. Amíg nem jelent meg az életében a káosz, nem ismerte  valódi értékét. S ahogy a lakásában, úgy magában is rendet kell tennie.

Az adott helyzetben mindig csak meg kell kérdezned magadtól: Mire tanít ezzel az élet? Mit akar megmutatni? Látnod kell a feketét, hogy felismerhesd a fehéret. A fehér önmagában nem létezik.