Sötétté tetted azt a szobát, mely színekkel és
fényekkel volt megáldva. Neki dőltél a falnak, lehajtottad a fejed és az egész
környezet, érzéseidnek teret engedvén, átváltozott. Az alakod szürkévé bontotta a színeket. Többé nem
ragyogott a sárga, többé nem pompázott a piros. Megmérgezted a képet a
szomorúságoddal, melyet pupilláim rögzítettek egy pillantással.
Tudod, Isten tényleg lenyűgöző. Még az olyan elveszett alakokban is jelen van, mint Ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése