Különös helyeken kóboroltam. Kastélyok, erdők, sivatagok, sziklás tengerpartok, nagyvárosok... Valahol a tengerpart és a nagyváros közt találkoztam veled.
Nem kellett megkérdeznem ki vagy és te sem csodálkoztál feltűntemen. Egyszerűen csak elfogadtuk egymást, szavak nélkül. Talán mert tudtuk, hogy semmi sem véletlen ezen a világon. Így az sem volt kérdés, hogy együtt megyünk tovább. Az emberek, akiket ismertünk, azt kérdezték, mégis hogyan találkoztunk. Te erre mindig nyugodtan feleltél: Mi sosem találkoztunk, csak újra megtaláltuk egymást.
Hiszen mi egy vagyunk, szétválasztva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése