Tudjuk, hogy egy zűrös festmény hátterében állunk. Rajtunk vannak a szemek és próbálják megfejteni a mozdulataink. Kezeidben hatalom és gúnyosan nevetsz. Nem tudják értelmezni alakjaink közelségét, annyira távolinak tűnnek. Akár szarvakkal is ábrázolhattak volna, míg én szárnyakkal állnék ott. A szented lehetnék vagy a következő inkarnációd. Senki nem látja mi zajlik szemeinkben, mert nem zajlik semmi, csak a játszmáink folytatódnak. A nyár padlóját felmossuk a tél hűvös szelével és vonzalmat öntünk a felmosó vízbe. Mindent átitat illata, mindent áthat csak minket kerül el messziről. Mert mi szavakkal folytatunk aktust és álmainkban derül csak fény a bűnre. Egy kicsit undorom is. Mindennek a helyén kell maradnia, hogy meg ne zavarjuk a valóságot. Vissza megyünk a festménybe és ők fejtegetik tovább, de már nem a mi jelentéktelen alakjaink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése