Egyedül jövünk, egyedül megyünk. A kettő közti átmenetben persze számos idegen jár s kel világunkban. Azonban tudatában kell lennünk, hogy ők mind csak illúziók. Belsőnk személyiségeinek anyagi kivetülései. Mikor távoznak, visszatérnek tudattalanunk háborítatlan vizeire, mert már megértést nyert létük.
S még a legnagyobb zűrzavarban is, mikor emberek százaival szeled át Shibuja széles átkelőhelyét. Mikor figyelmed szerte ágazik s úgy érzed ezer felé szakadtál a tömegben, akkor is csak egy valaki van ott. S ez épp így van fordítva, a Nubiai sivatag legkiterjedtebb és legmagányosabb pontján is ott lesz egy, aki mindig ketté bontja lényed, hogy társként öleljen át.
Nincs kétség, haldoklásod ténye arra kényszerít, hogy mozgásba lendülj. Az óceánok legmélyebb pontjától ismered ki a világot. S mikor majd tudásvágyad végleg holtponthoz ér, visszanyered a békét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése