Felnőttek, akik sosem hagyták el az Óvodát.

 Ahogy egykoron Jim Morrison is közömbösen énekelte: "People are strange". Mindezt persze nem értheted addig, amíg véget nem ér az óvoda, ki nem jártad az iskolákat és végül eljutottál a felnőtt korig. Az emberek idegenek. Legalábbis én egyre inkább távolodom tőlük és egyre inkább nem értem őket. Vagyis... bárcsak ne érteném őket, de imádom a pszihológiát, az emberi lélek mélységeit tanulmányozni, az érzelmek pedig főként az életem része, szóval legyen szó bármilyen élethelyzetről is mindet át tudom érezni. Ez az én hátrányom. Mert míg én azon vagyok, hogy ne ártsak nekik, ők nem ennyire tudatosak. Szóval talán megvan a másik méltán híres szám is, John Lennontól az: "Imagine." A békéről, a szeretetről és a megértésről... Na, az amiről az a szám szól, tényleg csak egy "Képzeld el" féle jövő, ami felé a jelenlegi társadalom nem hogy nem tart, de távolodik. Hiszen nem egymás javát akarjuk, hanem egymás vesztét. Nem segítjük egymást, hanem hátba szúrjuk a másikat, csak hogy előrébb jussunk.

"Drága Isten, tégy engem madárrá, hogy elszállhassak innen messzire."

Nem egyszer találkoztam már életem során felelősséget egyáltalán nem vállaló, szurkálódó, önmagát sem vállaló emberekkel. Beteg társadalomban élünk. A felnőttek, bár látszólag elhagyták az óvodát, mégsem jutottak el felsőbb szintekre, mint egy óvodás. Árulkodnak, kiközösítenek és csúfolódnak, pont, mint öt évesen is tették. Fejlődnek? Észreveszik maguk? Nem. Jöhet nekem bárki a magas IQ-jával, a 6 diplomájával, ha egy emberi roncs és saját magát nem képes észrevenni, vagy kezelni és ez által másokat tesz tönkre. Persze, ez első sorban nem az emberek hibája, ez több generációra visszavezethető, mondjuk ki: elbaszott nevelés.

Azért írom ezeket a sorokat többségében, mert elegem van: a rosszindulatból, a kétszínűsködésből, a felelőtlenségből. Ez nem azt jelenti, hogy Én tökéletes vagyok, mert én se vagyok éppenséggel életem legvidámabb szakaszában, de Én még mindig igyekszem észrevenni magam és felelősséget vállalni magamért. A társadalom nagy része viszont nemhogy felelősséget nem vállal, még csak észre sem veszi, hogy megállt az 5 éves szinten.

Ez a kis bejegyzés nem fog sok mindent változtatni ezen a helyzeten. Hacsak nem tudatosít arra, hogy gyerekek közt élünk és úgy is kell bánnunk velük. A tudatos embernek kell tudatosnak maradni és "nevelni" ezeket az embereket. Talán ez csak egy emlékeztető nekem, aki igyekszik a legjobbat kihozni önmagából, hogy egy sérült ember, valószínűleg sérült gyermeki énnel, akkor sem fog hozzám jó lenni, ha én sosem ártottam neki. Mert velem ellentétben, ő nem nőtt fel. Egy bántalmazott gyerek pedig maga is bántani fog, mivel ezt látta. Nem tanult meg szeretettel reagálni, mert nem nevelték szeretettel. Nem olyan környezetben nőtt fel ezért valószínűleg önmagával is ilyen kritikusan bánik. Ezek az emberek maguk is csak védekeznek a kegyetlen társadalom ellen és azt a technikát választották, amit ők maguk is tapasztaltak: a gyűlölködést.

"Szükségem van rá, hogy meghallgass."

Úgyhogy, Te, aki épp ezt a bejegyzést olvasod, és valószínűleg tapasztaltál már ilyet, remélem szeretettel neveled a gyerekeid, vagy "gyerekeid" oda kint a nagyvilágban. Mert a világnak nagyon nagy szüksége van a szeretetre, megértésre és jóindulatra.