Vajon az a nyári ég és a nagy habos felhők, melyek a fejünk fölé tornyosultak, pontosan úgy festődtek meg, ahogyan azt valaki elrendelte a búcsúzásunk pillanatára? Vagy csak kedvük szerint folytak szét a tágas kékségen s akár másmilyen alakot is ölthettek volna aznap? Talán ezeknek a kérdéseknek nincs értelme, én még is szeretem feltenni őket. Ezek a részletek körüljárják a fájdalmam, hogy megértsem azt az érzést is, ami aznap hatalmába kerített. Végül, azok a felhők kapcsolatban voltak a búcsúzásunk pillanatával, igaz? Azok is ahhoz a szomorú naphoz tartoznak.