Egész végig csak futni akartam, hogy mindenemben érezzem az életet, s közben észre sem vettem, hogy azok a rózsaszín szirmok is milyen fenségesen lassan és óvatosan hullnak célpontjuk felé. Rábízzák magukat egy láthatatlan irányítóra, a szélre. Szép lassan megálltam. Az egész világban, körülöttem, az ártatlanság gyengéd esője hullt. Elfogott a béke érzése. Már értem. Hisz nincs szükségem arra, hogy mindig rohanjak. Hogy mindig zaj vegyen körül. Néha elég a felemelő csend. A tiszta magány.
És akkor rájöttem, ez a hatodik lecke. Még mindig sok van, de most úgy érzem, ez egy szintnek a zárása. Szépen ráérősen az utolsó szirmok is lehulltak.
És akkor rájöttem, ez a hatodik lecke. Még mindig sok van, de most úgy érzem, ez egy szintnek a zárása. Szépen ráérősen az utolsó szirmok is lehulltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése