Ahogyan az augusztusi eget bámultam, s izgatottan vártam, hogy a hulló meteorok végig kússzanak az égen, közben valami indíttatásból megszólítottam a végtelent. Csak beszélgettem a gondolataimban vele. Úgy éreztem a szavaim mind elérnek hozzá. "Tudom, hogy látsz engem, mert én is látlak. Látom az egész végtelen valódat." Mosolyogtam a fekete ég felé. Nem tudtam kihez is beszélek pontosan, a válaszért pedig nem kutattam. Akkor hirtelen, valami legbelül, mint egy halk hang szólt és egy felismerés lett rajtam úrrá: "Te vagy az, a végtelen, végre megszólítottad önmagad." Azon a napon, az augusztusi ég olyan volt, mint egy tükör. Megláttam magamat a végtelenségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése